izmú
Hungarian
editEtymology
editizom (“muscle”) + -ú (adjective-forming suffix)
Pronunciation
editAdjective
editizmú (not comparable)
Declension
edit| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | izmú | izmúak |
| accusative | izmút | izmúakat |
| dative | izmúnak | izmúaknak |
| instrumental | izmúval | izmúakkal |
| causal-final | izmúért | izmúakért |
| translative | izmúvá | izmúakká |
| terminative | izmúig | izmúakig |
| essive-formal | izmúként | izmúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | izmúban | izmúakban |
| superessive | izmún | izmúakon |
| adessive | izmúnál | izmúaknál |
| illative | izmúba | izmúakba |
| sublative | izmúra | izmúakra |
| allative | izmúhoz | izmúakhoz |
| elative | izmúból | izmúakból |
| delative | izmúról | izmúakról |
| ablative | izmútól | izmúaktól |
| non-attributive possessive – singular |
izmúé | izmúaké |
| non-attributive possessive – plural |
izmúéi | izmúakéi |
Coordinate terms
edit- (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú