Erika Vikman
| Erika Vikman | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Erika Susanna Vikman |
| Született | 1993. február 20. (32 éves) Tampere,  Finnország |
| Származás | finn |
| Élettárs | Danny (2016–2020) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | Electropop |
| Aktív évek | 2013 – napjainkig |
| Díjak | tango king or queen (2016) |
| Tevékenység | Énekes, dalszerző |
| Kiadók | Sony, Warner Music Finland |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erika Vikman témájú médiaállományokat. | |
Erika Vikman (Tampere, 1993. február 20. – ) finn énekesnő és dalszerző. Ő képviseli Finnországot a 2025-ös Eurovíziós Dalfesztiválon Bázelben, az Ich komme című dallal.
Magánélete
[szerkesztés]Lempääläban és Poriban nőtt fel. Édesanyja és testvére szintén énekesnők. Erika tinédzserként kezdett el énekelni, és 2008-ban megnyerte a gyermek tangóverseny lányok számára kiírt kategóriáját.
2013-ban érettségizett egy tamperei középiskolában, ezt követően pop-jazz éneklést tanult a Pirkanmaai Zenei Főiskolán.
Pályafutása
[szerkesztés]2020-ban a finn közszolgálati csatorna, az Yle bejelentette, hogy az énekesnő is az egyik résztvevője az Uuden Musiikin Kilpailu finn eurovíziós nemzeti döntőnek. Versenydala, a Cicciolina január 26-án jelent meg, és a magyar–olasz modellről és pornószínésznőről, Staller Ilonáról szólt.[1] A március 7-i döntőben összesítésben a második lett, 13 ponttal lemaradva a győztes Aksel Kankaanranta után. Érdekesség, hogy a nemzetközi zsűrinél a harmadik helyen végzett, míg a nézőknél első helyezett lett. Annak ellenére, hogy nem nyerte meg a versenyt, a dal nagy sikert aratott Finnországban, és az énekesnő első olyan kislemeze lett, amely a rádiós slágerlisták élén végzett. A Cicciolina sikerét követően kiadta következő dalát, a Syntisten pöytät, amely elérte a rádiós slágerlista első helyét. Ugyanebben az évben harmadik helyezést ért el a finn Álarcos Énekes első évadában, ahol a darázsként versenyzett.[2]
2021 augusztusában adta ki első, saját nevét viselő stúdióalbumát.
2025. januárjában az Yle bejelentette, hogy az énekesnő visszatér az UMK mezőnyébe,[3] Ich komme című versenydalával, amellyel[4] megnyerte a február 8-án rendezett döntőt, ahol a nemzetközi zsűri, valamint közönség pontjai alakították ki a végeredményt, így ő képviselheti hazáját az Eurovíziós Dalfesztiválon.[5]
Diszkográfia
[szerkesztés]Stúdióalbumok
[szerkesztés]- Erika Vikman (2021)
Kislemezek
[szerkesztés]- Etkö uskalla mua rakastaa (2015)
- Ettei mee elämä hukkaan (2017)
- Säännöt (2017)
- Jos osaisin sanoa ei (2017)
- Cicciolina (2020)
- Syntisten pöytä (2020)
- Häpeä (2021)
- Elizabeth Taylor (2023)
- Myynnissä (2024)
- Ich komme (2025)
Közreműködések
[szerkesztés]- Tääl on niin kuuma (2021, Arttu Wiskari)
- Huonoja ideoita (2021, Arttu Wiskari)
- Ruoska (2024, Käärijä)
- Aivan sama (2024, Janna és F)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Farren, Neil: Finland: Erika Vikman Releases UMK 2020 Entry "Cicciolina" (brit angol nyelven). Eurovoix, 2020. január 26.
- ↑ Ampiaisen henkilöllisyys vahvistui viimein – kertoo asun aiheuttaneen päänvaivaa: "Kuin märkä sukelluspuku" (finn nyelven). mtvuutiset.fi
- ↑ Finland 2025: 'UMK' lineup revealed (angol nyelven). eurovision.tv, 2025. január 8.
- ↑ Farren, Neil: 🇫🇮 Finland: Erika Vikman Releases UMK Entry “ICH KOMME” (brit angol nyelven). Eurovoix, 2025. január 16.
- ↑ Erika Vikman wins 'UMK' and is Finland's artist for Eurovision 2025 (angol nyelven). eurovision.tv, 2025. február 8.
További információk
[szerkesztés]
| |||||||||||
| |||||||||||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
